Ha ezt Henry Ford hallotta volna (1/2)…

Szokták mondani, hogy a céges autó a legjobb autó, legyen az akármilyen márka, felszereltség, szín a legjobb autó akkor is a céges autó. Mint azt már sokan tudjátok, rengeteg Twitter és Instagram megosztás után 2015-ben vettem át az első céges kocsim egy rubin piros Ford Mondeo kombit, 2 literes dízel motorral 150 lóval, elég jól felextrázva.

Az autót nagyon szeretem, annak ellenére is, hogy a pesti belvárosban sokszor állít kihívás elé a szűk utcákban, zsúfoltabb forgalmi helyzetekben és nem utolsó sorban ha parkolóhelyet keresek. A majd 2 tonnás bálna egyébként 4 méter 86 centi hosszú, kihajtott tükrökkel pedig 2 méter és 12 centi széles.

Ford Mondeo kombi (2015)

2015-ben az első nyarat kezdtük meg.

Mivel idén nyáron munkahelyi projekt miatt kizárt dolog volt, hogy szabadságra menjek, így a családdal úgy döntöttünk, hogy kora szeptemberre tesszük az idei nyaralásunkat. A kinézett úticél Firenze volt, méghozzá szeptember első hetében.

Elérkezett a várva várt indulás napja, szeptember 2-a. A céges tankolókártya miatt még egyszer utoljára a letenyei MOL benzinkúton megtankoltam a kocsit, mielőtt elhagyjuk az országot. Szerintem ez volt az első hiba, amit elkövethettem, bár a tankolás időpontjában ezt még egyáltalán nem sejtettem. (Aki most arra gondol, hogy a dízel kocsiba benzint tankoltam, téved, erre mindig kínosan ügyelek.)

Valahol Maribor és Ljubjana között az autópályán beleszaladtunk egy balesetbe, így úgy döntöttünk (mivel állt a sor mind a két sávban a pályán), hogy a kb. 100 méterre lévő pihenőben megállunk, hogy folyóügyeket intézzünk, cigizzünk, együnk-igyunk. Elvégre is mindegy, hogy a sorban állunk vagy a parkolóban.

Úgy fél óra elteltével, elkezdett feloszlani a sztrádán a sor, így mi is úgy gondoltuk lévén Firenzétől még eléggé messze vagyunk, hogy akkor továbbindulunk. Épphogy felvettem a kapaszkodó sávon az autópálya tempóját, egyszer csak BUMM!!! Megjelent a check engine lámpa a műszerfalon.

Check engine visszajelző

Forrás: YourMechanic

Először azt hittem, hogy a lámpa csak átmeneti. Gondoltam biztos az üzemanyag, vagy a ritkább levegő miatt egy szenzor valahol a motorban adott hatáérték alatt/felett jelzett vissza a computernek, majd elmúlik. Nos, 40-50 km-el később még mindig nem aludt el, szóval az idegességem és csalódottságom csak tovább nőtt. A következő megállónál felhívtam a flotta managerem, hogy mi tévő legyek. Elvégre húzós fél év után a melóban, pont egy kocsi rémálommal megáldott nyaralásra vágytam a legjobban, mindezt persze otthontól messze, olyan országokban ahol nem beszélem a nyelvet, harmadmagammal a kocsiban.

A flotta managerrel megállapodtunk abban, hogy amíg nem érzek semmit a kocsin, járóképes és csak a lámpa világít, nem tud mit csinálni, haladjak tovább. Így tettem.

A következő sokk már az olasz anyaföldön ért, valahol Trieszt és a szlovén-olasz határ között. Megjelent egy következő lámpa: egy sárga villáskulcs. A kocsi kézikönyvében ez a lámpa a hajtáslánc ill. a négykerékhajtás problémáiért felel és mivel az enyém nem összkerekes, maradt a hajtáslánc. Újabb telefon, továbbra sincs semmi a kocsival a lámpákat leszámítva, haladjunk. Az külön érdekesség volt, hogy a két lámpa amolyan idegesítő táncot járva, hol egyszerre égtek, hol felváltva, de volt, hogy 10-20 kilométerig egyik se. Aztán kezdődött előlről.

Épp Velence mellett haladtunk el, amikor egyszer csak meg akartam előzni az előttem haladót. Az évek alatt teljesen megszoktam, hogy 130-140-es tempónál 6. fokozatban ha odalépek neki, szépen megindul és erőlködés nélkül végre tudom hajtani azt amit akarok. Szóval ennek tükrében szépen lepadlóztam a kocsit, kiraktam az indexet és ekkor jött a következő sokk: az autó nem csinál semmit. Nem gyorsít, a tempót is éppen csak tartani tudja. “De jó!!!!” – gondoltam magamban, biztonsági üzemmódba kapcsolt az autó. Konkrétan elvette a turbó töltést, letiltotta a Start-Stop rendszert (égett a visszajelző lámpája), eltűntek az ECO vezetést támogató nyilacskák (váltsál fel/le). Csak ment. Mint ha visszaültem volna a 10 éves Fiat Pandámba, annak volt hasonló menetdinamikája.

A helyzetre való tekintettel, ebben az állapotban eljutottunk Firenzéig. Szépen legurultunk a pályáról, épp elkezdtük megkeresni a helyet, amikor is sík terepen, egy kereszteződésből kihajtva kicsit gyorsítanék, az autó nem megy. Még viccelődtem is, hogy biztos magasabb fokozatban vagyok mint amit a kocsi tempója, fordulatszáma és sebessége igényelne, így visszaváltottam egyesbe, megismételtem a gyorsítási kísérletet de az eredmény ugyanaz volt. 1200-as fordulat, maximum 30 km/órás sebesség. Persze közben megtaláltuk a helyet, de rájöttem, hogy ezekkel a képességekkel aligha fogom megmászni azt a dombot, ami a kapu és az épület között van.

Klasszikus IT-s felfogás: szépen lehúzódtam, leállítottam a kocsit, levettem a gyújtást, elszámoltam 10-ig, majd újraindítottam. A két lámpa továbbra is égett, de az átmeneti tiltást sikerült megszűntetni, szóval felkúsztunk a szállás parkolójába, leparkoltunk én pedig remegő térddel, 300%-al megnagyobbodott fejjel kiszálltam a kocsiból.

Jól indul a nyaralás…

A második része ennek a sorozatnak itt olvasható.

You may also like...