Ha ezt Henry Ford hallotta volna (2/2)…

Az első része ennek a sorozatnak itt található.

Szóval, megérkeztünk a szállásra. Becuccoltunk, kifizettük a kifizetni valót, én pedig szépen bontottam egy sör-pálinka kombót és elkezdtem telefonálgatni. Újfent a flotta managerrel beszéltem, elmondtam, hogy mi minden történt az utolsó beszélgetésünk óta, majd az Ő tanácsára a következőt tettem.

  1. A kocsi könyvében van egy Ford Assistance telefonszám, hívjam fel őket és mondjam el a helyzetet.
  2. Hívjam fel a LeasePlan ügyfélszolgálatát (továbbiakban LP) és nekik is mondjam el a mesét, a kettőből valamelyik csak fog tudni érdemben cselekedni.

Ford Assistance

A telefont egy kedves orgánumú férfi vette fel, megkérdezte miben segíthet. Szépen az elejétől a végéig elmeséltem mi történt a kocsival. A férfi bekérte a kocsi alvázszámát, majd pár másodperc múlva egy kisebb hümmögés előzte meg a mondanivalóját. A kocsira ugyan valóban volt Ford Assistance szolgáltatás, csak hogy az 2017 márciusában lejárt (2017. szeptember 2-át írtunk ezen a napon).

Ford Assistance

Megkérdezte, hogy ettől függetlenül saját költségre kérhetek segítséget, vagy megoldom nélkülük. Természetesen nem vállaltam saját költségre a segítséget, így udvariasan elköszöntünk és letettük a telefont.

Autó – Tamás: 2:0

Sör/pálinka – Tamás: 2:0

LeasePlan ügyfélszolgálat

A telefont le se raktam a kezemből, hívtam az LP ügyfélszolgálatot. Elvégre is, ők az autó hivatalos tulajdonosa, ha a Ford nem is, ők csak tudnak valamit tenni. Remegő ujjakkal és el-elcsukló hanggal hívtam őket. Szintén egy férfi kollégához kapcsolt a rendszer és neki is újfent elmondtam a dolgot. Itt történt meg az első nagy koppanás, ugyanis az első Mount Evereset leesett a vállamról, egy pillanatra nyugalmat éreztem.

LeasePlan

A férfi érthetően elmondta, hogy természetesen segítenek, nekem ez nem fog kerülni semmiben, pár dolgot azért kérdezne és egyébként szépen végigkísérnek a folyamaton:

  1. Pontos cím ahol jelenleg én és a kocsi van.
  2. Kell-e szállást intézni, hány fővel utaztunk az autóval.
  3. Igényt tartok-e csereautóra.

Továbbá biztosított arról, hogy folyamatosan telefonon tartják velem a kapcsolatot amikor valamilyen fontosabb információt megtudnak, intéznek, mérföldkőhöz érünk ebben a “projektben”. A férfi azt is elmondta, hogy mivel Olaszországban vagyok, szombat este van, ha bármi haladás is lesz a dologban, az csak hétfőn lesz.

Sör/pálinka – Tamás: 3:0

Az LP-s telefon után újra beszéltem a flotta manageremmel és tájékoztattam a fejleményekről. Mondta, hogy kiemelten kezeli az ügyet én próbáljak meg 110%-ban a nyaralásomra fókuszálni.

Sör/pálinka – Tamás: 4:0

Másnap (szeptember 03.)

Vasárnap délután csörög a telefonom, az LP hívott. Elmondták, hogy hétfő reggelre intéztek trailert, mégegyszer pontosítsunk egy címet és hétfőn reggel várjam a trailert.

Hétfőn (szeptember 04.)

Hétfőn reggel valóban 9 órakor megjelent egy trailer.

 

 

A szállásadónk rendkívül nagylelkűen segített a tolmácsolásban. Mivel a kocsi járóképes volt (úgy ahogy), azt kérte a traileres szakember, hogy kövessem őt, ha menetközben megáll a kocsi, akkor a hátralévő úton bevontatja, de a telekről mindenképpen magának kéne kimennie. Ennek oka az volt, hogy a kocsit csak az első tengelyénél fogva tudja vontatni (tehát nem magára emelős) és a kapu cserébe olyan szűk volt, hogy vontatva nem tudta volna kihúzni, csak az autó kárára. ‘:)

Indulás a szervízbe

Indulás a szervízbe.

A kocsit egy közeli hitelesített Ford szervízbe vittük. A szállásadó itt is segített a kommunikációban, a lényeg, hogy majd telefonálnak ha találnak valamit, vagy ha kész van az autó, de ott kell hagyni.

Mondhatom ez is mennyire jól esett, hiszen hatan mentünk nyaralni, az egész hetet úgy építettük fel, hogy ide-oda fogunk rohangálni, de ennyien nem férünk be a 2. autóba.

Az LP-s kollégának az első beszélgetésünk során jeleztem, hogy szeretnék csereautót, de a trailer érkezésének időpontjában még nem kaptam erről hírt, hogy lesz vagy nem lesz és ha lesz is, akkor mikor.

Amint visszaértem a szervízből, hívott megint az LP, hogy a firenzei reptéren lévő Hertz autószalonban vár a csereautóm, el tudok érte menni, vagy intézzenek taxit. Mondtam, hogy megoldom, köszönöm és már indultunk is a reptérre.

Miután átküzdöttem magam az autóbérlők hosszú során, a reptéri Hertz-es ügyintéző hölgy már kész papírokkal, kulccsal várt. 3 napra kaptam az autót, ami mit ad Isten, egy új Fiat Panda. Úgyhogy, a nosztalgiától majd kicsattanva beültem az autóba és elhajtottunk a telepről.

Még aznap este felhívott újra az LP, hogy bár a kocsiról jelenleg nem tudnak semmit, sikerült-e átvennem a csereautót és emellett van-e bármi kívánságom, kérdésem, óhajom-sóhajom. Megköszöntem a telefont, mondtam, hogy nem köszönöm és letettem.

Szerda (szeptember 06.)

Épp Firenze főterén tekeregtünk, amikor hívott a szállásadónk, hogy most hívták a szervízből, kész az autó, lehet érte menni. Nem sokkal utána az LP is felhívott, hogy kész az autó, mikor tudok érte menni. Neki elmondtam, hogy kötött programunk van a belvárosban, leghamarabb csütörtök reggel. A telefon másik oldalán egy kisebb hümmögés után mondta a kolléga, hogy érti, de innentől kezdve már az én tárcámat terheli a csereautó használata, hiszen a szerződés keretében a meghatározott ideig vagy az autó javításáig állják a csekket. Mondtam, hogy oké, örülök, nem tudok mit csinálni, akkor azt az egy napot állom én.

Kicsit dulifuli módon leraktam a telefont. Újabb 10 perc telt el, megint hív az LP. Mondtam is magamban, hogy biztos elnéztek valamit vagy nem tudom. Felvettem, majd az LP-s kolléga mondta, hogy hallotta az előbbi telefonbeszélgetést a kollégájával és természetesen nem kell kifizetnem azt a +1 napot a csereautóra, ez csak félreértés volt, az előbbi kollégával megbeszéltek szerint csütörtök reggel leadom a csereautót a reptéri Hertz-nél, majd a visszaúton felveszem a sajátom, ez így teljesen rendben van.

Csütörtök (szeptember 07.)

Reggel szépen visszakullogtam a csereautóval a kölcsönző terepre, leadtam a kulcsot, majd hazafelé a szervízből elhoztam a kocsit. Az ottani szerelő olaszos angolsággal elmondta, hogy az autó hibatárolójában nem találtak semmi olyat, ami a tüneteket magyarázná, így a kézzel-lábbal hajtós angol diskurzus után az alábbi két elméletet raktam össze:

1. Letenyén sikerült kicsit gyengébb minőségű gázolajat tankolnom, ami kicsit odacsapott az üzemanyagszűrőnek és emiatt volt a hiba.

Ha ez volt a helyzet, akkor pofonegyszerű a dolog: üzemanyag hiányos volt a rendszer táplálása, hiszen a szűrőn nem tudott az elvárt mennyiségű üzemanyag átfolyni.

2. A dízelek retteget EGR szelepe (ez forgatja vissza az égéstérbe a kipufogógázt a károsanyag kibocsátás csökkentéséhez) szórakozott velem.

Azt ugyanis tudni kell, hogy az EGR szelep fordítottan működik a benzines és dízeles autókban. Míg terhelés nélkül egy benzinesben az EGR szelep teljesen zárva van (tehát nincs kipufogógáz visszavezetés), addig a dízelekben teljesen nyitva. A terhelés növekedésével folyamatosan nyit az EGR egy benzinesben, és zár egy dízel esetében.

Az én esetemben arra tudok következtetni, hogy mikor keltünk át a hegyeken, az eleve ritkább levegő, a kicsit kokszos EGR szelep és viszonylag nagy terhelés szentháromsága okozhatta a gondot és kényszerítette biztonsági üzemmódba a motort.

Leegyszerűsítve: szar volt a keverék, mint amire a motor fel van készítve.

Végszó

Az autó esetében sose fogom megtudni, hogy melyik ok volt valójában (már ha egyáltalán ezek valamelyike volt). A lényeg, hogy a kocsi probléma- és hibajelző lámpa mentesen tette meg az utat haza és köszöni szépen azóta sem volt ilyen gondja.

Ami céges autó témakört érinti: valóban a legjobb autó a céges autó. Ha ezeknek a költségét magamnak kellett volna állnom, a szervezést magam intéznem, akkor biztos, hogy egy elcseszett nyaralás lett volna.

Ezúton is köszönöm a LeasePlan kollégáiknak az odaadó munkát, tájékoztatást, támogatást és segítséget, valamint azt, hogy megbecsült ügyfélnek éreztem magam és végig azt éreztem és éreztették velem, hogy nem lesz semmi baj.

You may also like...