Már korábban kicsit foglalkoztam a címben szereplő témával itthon, magamban és tegnap adtam még egy szintet a dolognak. Erről írtam is egy-két bejegyzést Mastodon-on, hogy most már minden patika és ennél továbbmenni szerintem otthoni körülmények között felesleges, páran kértétek (konkrétan ketten – de már így is többen mint amikor az influencerek azzal kezdik, hogy „sokan kérdeztétek”… valójában senki), hogy szívesen látnának erről egy blog bejegyzést is amolyan összefoglalóként. Nos, íme hát, ez az a bejegyzés.
Alapok
Kezdjük az alapoktól és lássuk mi volt a kiindulási alap, mire kerestem én megoldást. Sok-sok évvel ezelőtt vásároltam egy Synology DS418-as NAS (Network Attached Storage) keretet magamnak, amikor az elődjéről egy DS216-ról bővítettem tovább az itthoni fájltárolónak használt NAS-t. Azért döntöttem a NAS mellett, mert (a fejezet végén vannak számok), mert több kontrollt akartam a saját fájljaim felett és mert nem akartam 523 cloud szolgáltatónak fájl tárolás miatt fizetni havi díjat. Az itthoni (értsd: Magyarország) internet előfizetési csomagokkal bőven lefedhető egy átlagos otthoni felhasználás sávszélesség igénye. Tehát kell egy hardver beszerzés meg némi kattintgatás és már mehet is a móka.
A NAS keretbe beraktam 4 lemezt (kezdetben 4×2 TB, majd apránként felfújtam 4×4 TB-ra), ezeket a lemezeket pedig a Synology saját RAID megoldásába SHR 1-be (Synology Hybrid RAID) szerveztem.
Jelenleg tehát a SHR 1-es tömbben a 4 db 4 TB-os lemezzel van összesen:
- 10,9 TB használható tárterületem (jelenleg picivel több mint 3 TB-ot használunk),
- 3,6 TB redundanciára használt területem (a védelem maga 1 lemez elhalálozása esetén).
Ennek röviden tömören annyi a lényege, hogy a 4 lemez tárolókapacitása valamennyire összeadódik, de redundancia is marad a rendszerben: a 4 lemezből ha egy elpukkan, akkor a NAS-on tárolt minden adat továbbra is elérhető. Az ember utána kicseréli a rossz lemezt, a rendszer újraépíti a blokkot és minden megy tovább.
Másik előnye a klasszikus RAID megoldásokkal szemben (otthoni felhasználási keretek között), hogy rugalmasan variálhatóak a SHR tömbben a lemez méretek, nem kell mindegyiknek ugyanakkorának lennie. Tehát például kialakítható egy SHR tömb 2 db 1 TB-os és 2 db 2 TB-os lemezzel is (ebben az esetben például a hasznos kapacitás 3,6 TB, és redundanciára elhasznál 1,8 TB-ot). Ha valakit érdekelnek a Synology SHR megoldás részleti, akkor a Synology-nál elolvashatja valamint van egy jól használható kalkulátoruk is ha megnéznétek mennyi lemezből mit lehet a különböző RAID / SHR típusokkal kihozni.
Szóval megvan a NAS. Amire mi a családban használjuk az alapvetően 3 dolog:
- fényképek, videók mentése a mobil eszközökről (Synology saját Photos nevű megoldása – automatikusan szinkronizál a NAS-ra és működik távolról is) ill. a fényképezőgépekről, drónról amiket mi töltünk fel a számítógépről,
- családi dokumentum adatvagyon tárolása úgy mint:
- szerződések, fontos dokumentumok,
- pénzügyi dokumentumok, számlák, előfizetések,
- orvosi dokumentumok, munkával kapcsolatos dokumentumok úgy mint szerződések, bérpapírok stb.,
- illetve az itthoni Mac gépek az Apple Time Machine protokollját használva magukat mentik.
Alapvetően az én kattanásom az, hogy mindenről van digitális másolat. Nyilván, ma már valamivel könyebb hiszen csomó mindenről jön automatikusan elektronikus számla vagy a munkáltató elküldi a bérpapírt aláírt PDF formájában, de amiről nincs, arról én készítek (befotózom iOS dokumentum szkennelés segítségével). Orvosi papírok jelentős része például ilyen. Tudom van ESZT meg kutyafüle, de… na tudjátok, magyar közigazgatás. 🙂
A NAS kiépítése anyagilag (mert ezt is kértétek, hogy jelezzem) az alábbi számokat jelenti (mai árakkal számolva – árukereső.hu-n néztem és mindig a legolcsóbb találatot vettem):
- Synology DS418 keret – 158 790 Ft
- 4 db 4 TB-os 3,5″ Toshiba N300 merevlemez: 45 030 Ft / darab, ebből 4 – 180 120 Ft
A szoftveres támogatást a kerettel együtt megvásároltam: a kerethez jár a Synology saját DSM nevű operációs rendszere, ill. a különféle szolgáltatások úgy mint QuickConnect (távoli hozzáférés), Synology Photos – a képek mentése, ill. az alap fájlszolgáltatások (NFS, SFTP/FTP/FTPS, AFP, Bonjour, Samba share-k stb.), user management stb. All in! Összerakod, beállítod és használod!
Az áram tekintetében ennek a keretnek a gyártó által megadott fogyasztása normál használat közben 26,49 W. Az egy óra alatt 0,02649 kWh, tehát mai energia (nem rezsicsökkentett) árak mellett (1 kWh = 70,104 Forint), 1 hónapra:
30 (nap) x 24 (óra) x 0,02649 kWh = 19,0728 kWh
ami a fenti árral számolva:
19,0728 kWh x 70,104 Forint = 1 337,0795 Forint
Részemről ez kb. a kerekítési hiba kategória.
Tehát a teljes bekerülési költség összesen 338 000 Ft. Tájékoztató jelleggel megnéztem hogyan alakulnak jelenleg a havi előfizetési árak az ismertebb szolgáltatóknál a témában:
- Apple iCloud+ 12 TB-os csomag: 26 990 Ft / hónap (a fenti bekerülési költséggel összevetve tehát az Apple előfizetés már 12 hónap után „ráfizetés”), de nyilván van csatolt szolgáltatás is
- Google One: legnagyobb csomagjuk 2 TB: az 3 590 Ft / hónap
- Microsoft OneDrive: személyes felhasználásban 1 TB a legnagyobb csomagjuk: 2 490 Ft / hónap, igaz ehhez jár teljes értékű Office csomag is
- Proton Drive: 3 TB a legnagyobb csomagjuk, viszont cserébe out of box adnak E2E titkosítást: 29,99 euró / hónap, átszámolva: 11 400 Forint / hónap (2024. 01. 04-i árfolyam)
Mentsünk
Na, gyűlik az adat, ráadásul jó sok belőle emlék vagy fontos, vagy pénzügyi jelentősége van, kéne valami mentés. Nagyjából ez a gondolat futott át a fejemen bő egy éve. Mivel a szülői házban duruzsol Plex Media Server-ként meg némi ottani NAS szolgáltatásként egy Dell OptiPlex masina, ésszerűnek tűnt, hogy fontosabb adatokról készüljön oda egy replika. Fényképek meg a doksik, a többi az nem fontos, vagy legalább is nem para, ha elveszik, megsemmisül, vagy valami.
Ezen a szerveren fut egy OpenVPN szerver is (DDNS-sel megtámogatva). A nem túl távoli múltban beszereztem egy Unifi DreamRouter-t, ami natívan tud OpenVPN kliensként is működni, így beüzemeltem ezt a kapcsolatot.
Erre azért volt szükség, mert így úgy látom a szülői házban a hálózatot, mint ha otthon lennék, így tehát a Dell szervert is elérem extra körök lefutása nélkül.
Na tehát a lényeg: van adat, van távoli szerver eléréssel. Mivel a Synology egy tonna hasznos cuccot hoz magával, így előcsaptam a Synology HyperBackup megoldásukat, ami tud paraszt rsync-et távoli helyre. Mivel a Dell szerveren egy RHEL 8 (Linux) operációs rendszer fut, nem nagyon tudnék rendszer és architektúra közelibb megoldást találni az rsync-nél, sok fájl másolására/szinkronizálására. Simán felkonfiguráltam a NAS-on a szinkron feladatot és voilá! Kész is vagyunk! Minden nap hajnali 3-kor elindul, átlapátolja amit át kell és kész. Én úgy állítottam be, hogy csak oda, tehát mindig a NAS kurrens tartalma van a „másik” oldalon, nem foglalkozik az ottani változásokkal.
Nyilván a kezdeti (iniciális) mentés pár napig eltartott, de nem zavart senkit, csinálta a dolgát szépen a háttérben. Azóta nagyjából naponta 20 perc és 1,5 óra között intézi el a mentést, attól függően mennyi adatváltozás történt a DS418-on.
Jó de kéne még valami…
Nem hagyott nyugodni azért a dolog… Nyilván volt a dologban egy geek faktor, meg annak is viszonylag kis esélyét látom, hogy egyszerre robbanna fel a NAS-om, a Dell szerver és közben dögölne meg a gépem mondjuk, de hát sose mond, hogy soha. Szóval akartam még valamit, egy amolyan ha minden kötél szakad védelmet. Így hát, tegnap este elkezdtem nézegetni, hogy mit tud még a NAS, meg mi mennyibe kerül.
Ugye van egy „örök” szabály, a backup 3-2-1 elve, amely azt mondja, hogy az adott adatodról legyen 3 másolatod, 2 különálló adathordozón (mondjuk a gépen és a NAS-on) és 1 másolat valahol távol. Ha bár technikailag a fenti „definíciónak” mondjuk majdnem megfeleltem, mert vannak dolgok amik valóban megvannak 3 helyen, de például a mobileszközök fotóiról már nem biztos, hogy van három másolat. Már csak azért sem, mert én gyakran törlöm őket az eszközökről, miután készült róluk másolat a NAS-on.
Szóval nézegettem a dolgokat és arra jutottam, hogy a Backblaze mint szolgáltató jó lehet. Vannak azért nagy nevek a weboldalukon, árban is tetszettek, szóval csattant a bankkártya meg egy kis NAS kattintgatás és már szaladtak is a felhőbe az adatok.
A Backblaze B2 szolgáltatása jelenleg 6 dollárért ad 1 TB tárhelyet, valamint havonta 3 alkalommal felár nélkül elhozható tőlük az adat. Nincs egyéb megkötés, ráadásul hot storage-ként hirdetik magukat, ami azt jelenti, hogy nem kell „igényt” benyújtani, hogy szükséged van az adatodra, azonnal hozzáférsz. Szemben pl. az Amazon Glacier szolgáltatással, ahol van olyan felállás, amikor várnod kell a hozzáférésre.
A Backblaze tehát jött, látott és győzött. Havi elszámolás van GB alapon, mint említettem hot storage és pay as you go modellben fizetek. Most úgy számolok, hogy pár centtel 18 dollár felett leszek havonta, havi 30 dollárnál húztam meg a határt, ha azt elérem (majd egyszer), akkor vagy lemondom, vagy átgondolom a tárolni kívánt adatokat ill. a mennyiséget. Múltkor már csináltam egy NAS szintű pucolást, ha érdekel, itt elolvashatod azt is.
Sose legyen rá szükség, de ha egyszer mégis, akkor is legyen egy tőlem „független” mentés és NEM archiválás. Hajnal óta amúgy már fellapátolt a NAS 400 GB-ot, jelenleg ez lenne a várható költsége:
Ha van kérdés, keressetek Mastodon-on!
