Mindennek a teteje

Egyik kedves ismerősöm osztotta meg velem az alábbi személyes történetét. Ezt muszáj elolvasnotok, mert annyira borzasztó, hogy arra nincsenek szavak. A nevek, rokonsági fokok szándékosan az Ő érdekükben eltűntettem, átfogalmaztam.
 
Alább, a történet.

Egyik szülőm súlyosan megbetegedett, mentő vitte kórházba. Mentősökön, a személyzet nagy részén és a betegeken nincs maszk. Mivel aznap zárták le az érsebészeti osztályt, mert minden orvos és nővér pozitív lett, ezért hétvégén egy orvos se látta, csak infúziót meg gyógyszert kapott. Aztán egy neurológus vizsgálta (más nem volt). Kiderült, hogy olyan súlyosan beteg, hogy azonnal életmentő műtétre van szüksége. Na de nincs orvos…

Amíg nem találtak, addig adagolták neki a tovább a gyógyszereket, és folyamatosan mondták, hogy kritikus az állapota. Húsvét előtti csütörtökön közölték, hogy vigyük haza, majd szólnak, ha találnak orvost, aki megműti. Érte mentünk testvéremmel, szülőmön nincs maszk, kitolták a kórház elé onnan a miénk. Természetesen nem tesztelték.

Húsvét vasárnap összeesett otthon, mentők újra bevitték ugyanoda. A sürgősségin parkoltatták. Attól függetlenül hogy egy orvos azonnal mellkas röntgent kért (ami már valószínűleg akkor kimutatta volna), nem csinálták meg, kapott egy infúziót, majd kirakták (teszt nélkül) úgy, hogy nem hívtak minket, ő sem. Papucsban, pólóban, tréningben. Hívott taxit, hazajött, amitől majdnem a másik szülőm kapott infarktust. Végül lett orvos egy másik kórházban, azonnal vigyük be, mentőt nem küldenek. Testvérem és az egészséges szülőm bevitte csütörtökön.

Ekkor jött az új szabály, hogy az ágyak 60%-át fel kell szabadítani, ezért egy ápoló sem ért rá, ezért karantén ide, vagy oda, egészséges szülőmnek kellett végig tologatnia az egész kórházon a vizsgálatokra (rajta legalább volt maszk, amit varrtam). Majd délután végre előkerült az orvos, aki a folyosón leb@szta őt, hogy miért adott ennyi gyógyszert, ezzel csak még kockázatosabb lesz a műtét. Mondta, hogy az előző orvos írta fel. Miközben empatikusan közölte vele, hogy nagyon kicsi az esélye, hogy túléli a műtétet, egy ápoló előkerült és eltolta mögülle, szóval el sem tudott búcsúzni, mert hát ugye karantén van, és nem engedik be hozzá.

Pénteken reggel megvolt a műtét, utána intenzívre került, közölték a következő 24 óra kritikus, de ne telefonálgasson. Aznap délután másik szülőm rosszul lett, szerencsére ott voltam mellette, elkaptam. Azt hittük, hogy a stressz és a meleg front. Szombaton délben mert újra telefonálni, mire a nővérke kedvesen közölte, hogy a műtőben van újra komplikáció miatt (de nem szóltak volna). Szülőm totálkáros, a hideg rázza stb. Átmentem hozzá, mert féltem hogy megint rosszul lesz. Szülőm a kórházban intenzívre került mélyaltatásba, kiderült, hogy mentálisan zavart volt az első műtét után, és ki akarta szedni a csöveket, szóval most nem keltik fel, lélegeztetőn van.

Vasárnap reggelre másik szülőm otthon belázasodott. Szólt az orvosnak, hogy esetleg teszteljék már le a kórházban lévő családtagot is. Letesztelték, pozitív. Őt áttolták a koronás intenzívre, még mindig lélegeztetőn, zavart, altatják, nem tudunk semmit. Mivel ő pozitív, azonnal hívott mindannyiunkat a közegészségügy, és mivel szülőm és testvérem két nappal a teszt előtt találkoztak vele, ezért ők automatikusan karanténba kerültek, a küszöbön se léphetnek ki. Teszem hozzá, hogy csak a testvérem, családja igen („próbálja magát elszeparálni tőlük a lakásban”). Mivel nem mutat tüneteket, nem tesztelik, és az sem zavarja a hatóságokat, hogy a párja orvos és bejár a kórházba dolgozni.

Mivel otthon lévő szülőm mutat tüneteket, ezért őt le fogják tesztelni (ez kedden sikerült). Engem is hívtak, közegészségügy és rendőrség is többször. Hol jártam, melyik boltokban, kivel találkoztam, mikor, mennyit stb. Mivel nincsenek tüneteim, engem még nem raknak karanténba, mert 3 nappal szülőm tesztje előtt találkoztam vele utoljára. Otthon lévő szülőm vasárnap óta folyamatosan lázas, de eljátszották vele, hogy kedden felhívták, hogy déltől ne egyen, ne igyon, mert délután jönnek tesztelni. Este 8 után értek oda, addigra már majdnem teljesen kiszáradt, még rosszabbul volt, tegnap nagyon szenvedett. Tegnap hívnak engem, hogy otthon lévő szülőm is pozitív, tehát én is karanténban kell, hogy maradjak.

Kérdem, hogy mi a frászért nem tesztelnek le engem és testvéremet a családjával? Ha csak mi ketten vagyunk pozitívak tesómmal, akkor gyorsan átjönne hozzám, és akkor ketten vagyunk bezárva másokat nem veszélyeztetve. Nem tesztelnek amíg nincsen tünetünk. Kutyasétáltatás? Hívjam fel az önkormányzatot, hátha tudnak segíteni… köszi. Most van egy segítségem aki reményeim szerint nap közben kiviszi egyszer.

Kórházban lévő szülőmnél végre tegnap (!!!!!!) (2020. 04. 22. – szerk.) csináltak egy új CT-t és mellkasröntgent, miután orvos családtag felhívta őket, hogy a rohadt életbe, nézzék már meg. CT sajnos régi új elhalt részeket mutat. A tüdeje is sajnos egyre jobban be van gyulladva a vírus miatt. Még mindig lélegeztető gépen van, lassan 1 hete, és alig tudunk valamit.

Másik, otthon lévő szülőm nagyon le van gyengülve, állandóan lázas, és a stressz sem tesz jót. Mi meg itthon ülünk, és próbálunk nem beleőrülni ebbe.

You may also like...