Anno mikor 2019-ben a jelenlegi albérletünkbe költöztünk, akkor úgy minden jó volt. Szép lakás, jó helyen, kettőnk igényeit maximálisan kielégítette. Aztán jött a COVID, meg közben mini me is megszületett, így kezdett látszódni, hogy szépen lassan, de kinőjük a lakást.
Így, mikor szépen kezdett kisimulni a világ, meg a mi helyzetünk is, némi családon belüli unszolásra, de végül is elkezdtünk lakásokat nézegetni, vásárlás céljából. A budget adott volt, eleinte volt bennem egy jó adag félsz is, hogy jaj hát hitel meg minden, sok macera, adminisztráció és végtelennek tűnő utánajárás és nézegetés, de végül Óbudán találtunk egy panelt, amit végül is megvásároltunk. Az egy külön történetet megérne, hogy végül hogyan, és miért ezt vettük meg mert nem passzolt az eredeti terveinkhez (méret, ár stb.), de a lényeg, hogy végül jól sült el a dolog.
Május-júniusban lezárult az adásvétel, a hitelügyintézés meg minden. Októberben végén át is vettük a kulcsokat, így elkezdődött a felújítás és a pénztemető is megnyitotta kapuit.
Az egész lakás alapvetően jó állapotban van, kvázi a „szokásos” teendők állnak előttünk, ill., amit ilyenkor könnyű megcsinálni beleértve a TMK tevékenységeket. Ötletelés és tervezgetés után végül nekiálltunk.
Első lépésként az előszobában le kellett szedni a tapétát, ami első blikkre nem tűnt nagy feladatnak, mindez egészen az első spakli húzásig. Kiderült, hogy alsó hangon 4 réteg tapétával álltunk szemben, szóval hárman, több műszakban, de végeláthatatlanul csak kapartunk, kapartunk és kapartunk. Egy hét alatt sikerült eltávolítani, így jövő héten már jön is a festő, aki szépen megcsinálja a szobákat az általunk kiválasztott színekkel.
A tapéta leszedés után jöhetett, szintén előkészítő munkálatok során a mindenféle korábbi lyukak begipszelése. Valami elképzelhetetlen mennyiségben voltak lyukak a falakban szinte minden helységben, valamint a konyhaajtó feletti két, mára már értelmetlenné vált szellőző nyílást is felszámoltuk.
Az ajtótokok, ablakok, élek és beépített szekrényeket tegnap szépen kimaszkoltuk.
A másik fontos téma amit rendbe kellett tenni, az a villamoshálózat. Már a vásárlás pillanatában tudtuk, hogy a konyha „körrel” gondok vannak (ha túl sok nagy fogyasztót bekapcsol az ember akkor bizony lecsapta a biztosítékot, másrészt az épület kora miatt a kábelek is régiek. Mivel minden gond nélkül lehet 1×16 amperről 1×25-re bővíteni, így ezt megléptük, másrészt a konyhában a nagyobb fogyasztók (sütő+hűtő, mosogatógép és a főzőlap) saját kábelt kaptak. Így remélhetőleg nem lesz a jövőben ilyen gond. Továbbá a főzőlapot is gázról villanyra cseréljük, szóval még a gázművek felé is lesz egy kör, hogy véglegesen kiköttessem. És hogy minden jó legyen, az egész kecó kap egy központi EV relét is.
Kirobbantottam két tapéta vakarás között a klasszikus, panel beépített szekrényt az előszobában, így oda is majd szép, új, általunk elképzelt IKEA-s bútor fog jönni.
És ha végeztünk (pontosabban a festő) a festéssel, akkor jöhetnek a beltéri ajtók (7 darab) felújítása, ami annyit jelent, hogy az ajtókat és tokokat szépen megcsiszoljuk, kapnak egy friss alapozót és utána egy friss, fehér festést. A gyerekszoba ajtótokját pedig javítani is kellett, mert egy darab kitört belőle.
Itt tartunk most. Írhatnék összegeket, felesleges… alapvetően drága (mint minden). A család nagyon sok mindenben segít, így amit tudunk, azt megoldjuk magunk.
Folytatása következik, valószínű a festés után.
