Azt hiszem azt joggal kijelenthetem, hogy 2020 nagyon sokak számára volt nehéz, megterhelő, problémás, sok-sok gondot okozó év, nem sokan fognak rá remek évként visszaemlékezni. És bár járvány szempontból a 2020-as év valóban egy rendkívüli év volt, mégis nagyon sokat tanultunk belőle. Az efféle beszámolókat meghagyom inkább másoknak, nekem illetve családomnak (elsődleges fronton feleségemnek Barbinak) ez az év kimondottan jól sikerült.
Ha bár március óta mindkettőnket hazarendeltek és itthonról dolgozunk azóta is, mégis sikerült úgy hisszük a lehető legtöbbet kihoznunk belőle. Eleve az évünk azzal kezdődött, hogy Barbi munkahelyet váltott. A Népfürdő utcából átköltözött a Bökényföldi útra. A nyilvánvaló előnyök mellett (mindenki tudja – pénz) alapjában fordult fel a reggeli rutinunk és bár a hajnali 5 órás kelés és 6 órás indulás megmaradt, a forgalomban való nyomorgás megszűnt. Aztán jött a vírus és hazakerültünk. Viszont ugyanennek a vírusnak köszönhetően nem autózunk heti 800 km-t (napi 100 volt az otthon-meló-otthon kör), nem ülök 2-3 órákat naponta a kocsiban. Végtére is programozni itthon is tudok, ügyfélnek VPN-en keresztül távolról is tudok segíteni. Barbi meg itthonról is tud az SAP-ban rendeléseket leadni, meg Office dokumentumokat tologatni.
Őszintén megmondva, jobb ez így. Nekünk mindenképpen jobb. Persze a pillanatnyi munkahely teremtés (vagy ahogy a multi-kulti mondaná: workstation) két főre lakáson belül okozott némi fejvakarást, de megoldottuk. Mint ahogy az is okozott az elején, hogy ne sétálgassunk be egymás konferenciahívásaiba, telefonbeszélgetéseinkbe, de ez is megoldható volt. Most már fél mozdulatokból is értjük egymást, hogy “én még hívásban vagyok”, vagy “megy a kamerám!!”. Ahogy tanult kollégám Ádám mondta: “Bocs, taktikai black out volt!” amit azokra a szituációkra mondunk és mondtunk, amikor valami kényes, intim, szenzitív dolog kerülne véletlen a kamera elé. 🙂 Annak is örülök, hogy itthon a két meeting között van egy szeletnyi időm kipakolni a mosogatógépet, vagy csak a “hallgatnom kell a meeting”-en alatt le tudom vinni a kutyát egy nagy sétára, esetleg hogy nem kell korán kelni, nekünk ezek pozitívumok.
De természetesen vannak további hősök, akik ezt az egészet 1-2-3-4-N gyerek mellett is képesek csinálni. Mert képesek. Kollégáimnál is láttam. Nincs megoldhatatlan ha egy nap 24 órából és egy éjszakából állna – mondta Péter kollégám. 🙂
Barbival szabálykövető embereknek tartjuk magunkat, egészséges és ésszerű keretek között. Ennél fogva betartottuk és alkalmaztuk a maszkviselési szabályokat, az idősávokat, a kutya sétáltatás menetét (habár itt egy kicsit kellett újratervezni de nem volt vészes). Kezet meg úgy mosunk/fertőtlenítünk, mint a kis katona. Családtagokkal is felelősségteljesen találkozunk, ügyelve mindenre, de év végére azért itt lettek nehézségek.
Ami kicsit rossz volt, hogy idén nem tudtunk sehova sem elutazni. Egy két évvel ezelőtti NYC, Izland és egy tavalyi Tirol után idén csak a Balaton jött össze, az is szezonon kívül, nem frekventált településen, privát stéggel rendelkező szállodában. De ennyi “rizikó” kellett.
Ősszel a munkahelyi kasszacsilingelés engem ért el. Nem tagadom, nagyon sok héten keresztül nagyon sokat éjszakáztam, úgy gondolom megérdemlem. De természetesen ez is segített számos problémát megoldani, elkerülni. Ja és vettünk egy autót. Picike, meg használt, de jó helyről jött, kevés futással és célzott funkcióra vettük. (Ha már a lakás téma egyre távolibbnak tűnik.)
Most így nézem a szépen feldíszített, fehér karácsonyfánkat, hallgatom az ágyában horkoló kutyát, kortyolgatom feleségem tojáslikőrjét és így most jó. Nekünk ez az év jó volt. De össze is teszem a két kezem, hogy mi ilyen szerencsések vagyunk.
Persze, a vírusnak mennie kell. Dolgozik rajta nagyon sok, nagyon okos ember és talán így decemberre az alagút végén mint ha már ott pislákolna valami fény, de ne bízzuk el magunkat. Nekünk ez még egy bő év lesz. Aztán ki tudja…
Mindenesetre 2021 elég jónak ígérkezik. 🙂
