Így lett bejárónőnk

Hazudnénk, ha azt mondanám, hogy minden pillekönnyű és magától értetődő volt, amikor arra jutottunk, hogy kell egy bejárónő. Mert nem. Egyszerűen megszülettek a gyerekek, nálam a munka is sűrűsödött és mellette lettek nem várt / látott nehézségek, amik konkrétan minden időnket és energiánkat felemészették. Nem magyarázom a bizonyítványt, biztos vannak, akiknek ez nem okozott volna gondot, nekünk okozott. A lakás romokban volt minden nap, időnk nem volt talpon maradni, a kevés időt ami napról-napra maradt inkább a gyerekekkel próbáltuk meg eltölteni. De ettől még nem lett kevesebb a szennyes, kevesebb a mosogatni való és az általános takarításra sem jutott idő. Na azért nem élünk/éltünk disznóólban, de szemmel láthatóan nem ment a portalanítás, felmosás, általános rendrakás.

Meguntam, belefáradtam.

A nagynénimtől kaptam ötletet (aki egyedülélő és már nyugdíjas) akinek már volt bejárónője, hogy lehet erre lenne szükségünk nekünk is. Az ötletelés és a téma átbeszélése után a bebicsosz.hu-n regisztráltam, mert az oldal nevével ellentétben nem csak szittert (gyerek és kutya) lehet keresni, hanam bejárónőt, házvezetőt is. A dolog tök sima: megírod egy ajánlatkérésben az oldalon hogy mire keresel segítséget, milyen gyakorisággal és feltételekkel, majd beküldöd és vársz (nyilván pár alapadat, hogy cím, van-e kutya nincs kutya, hány gyerek stb.).

Nekem kb. 2 nap után jött vagy 4-6 ajánlat. Az ajánlatra válaszolóknak szintén van, az oldalon megtekinthető profilja. Van aki ilyen-olyan okleveles nevelőnő, szakmai tapasztalattal rendelkező takarító, hogy milyen feltételek mellett vállalnak munkát stb. Ezeket megnéztem, és aki szimpi volt (a szakmai leírás és a fotó alapján), azokkal felvettem a kapcsolatot - szintén az oldalon keresztül.

Volt akiről lecsúsztam mert közben más munkát elvállalt (nem voltam elég gyors), volt akivel a feltételeken csúsztam el, de végül a 3. jelölttel összejött a dolog. Megbeszéltünk egy időpontot. A megbeszélt dátumon E. eljött hozzánk és egy kisebb beszélgetést követően (ahol úgy kb. értelmes emberek módjára felmértük egymást, átbeszéltük a dolgokat, óradíjat stb.) úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk egymást. E. már ekkor maradt és el is kezdte a takarítást, ahogy kértük. Ez volt lassan fél éve.

Hogy konkrét legyek, mi úgy kerestünk segítséget, hogy alapvetően a bejárás része volt erősebb, de mivel engem a munka bármikor helyszínre szólíthat, így a kisgyerekes tapasztalat is jó ha van, hogy valaki segítsen B-nek, ha épp nem lennék itthon.

Erre jelentkezett E., aki egyébként főállású sitter és bejárónő, nyilván nem mi vagyunk az egyetlen ügyfele, de nagyon elégedettek vagyunk vele. Az első hetekben hetente járt, akkor gyakorlatilag hétről-hétre, helységről-helységre végignyalta a lakást, majd miután mindenhol volt, át tudtunk állni egy 2 hetes ciklusra. Tehát most már minden 2. szerdán 9-12 között itt van nálunk és tokkal-vonóval megcsinál mindent (az összes helységet). Az alapműködés az, hogy általánosságban mindenhol mindent megcsinál, de ha van konkrét kérés (pl. ablakpucolás, hűtő takarítás vagy valami konkrétabb), akkor azt érkezésekor megmondjuk és akkor úgy áll neki.

Összességében: bevált. Egyszerűen ketten, 2 gyerek mellett nem tudjuk abban a minőségben és hatékonyságban kinyalni a lakást, ahogy Ő meg tudja csinálni. És amikor elmegy, akkor öröm ránézni bármire is, mert szép, tiszta, rendezett. És a legjobb az egészben, hogy nincs rajtam/rajtunk stressz, hogy hogyan néz ki a lakás. De tényleg.

A bizalom része a legnehezebb, hiszen mégiscsak egy vadidegent enged be az ember a személyes életterébe, de ez kellő intelligenciával és egy előzetes beszélgetéssel, valamint a felek között történő kommunikációból azért nagyon jól lehozható, felmérhető és kialakítható. Most már simán itthagyom ha kell egyedül is E.-t a lakásban, tudom, hogy nem lesz semmi gond.

Hát így vagyunk. Úri huncutság, sokan mondanák, de nekem ennyit megér. És még csak vagyonokba sem kerül.